Mostanában nagyon sokat gondolkodom azon, hogy mennyivel másak azok a kapcsolatok amit online alakítunk ki, és azok amiket irl. És hogy mennyire utálok online ismerkedni. Vagy talan csak azt utálom hogy más opció nem igazán van. Don’t get me wrong nagyon imádom amikor teljesen random emberekkel beszélgetek, vagy csak valaki hozzáfűz egy kis megjegyzést ahoz amit kitettem. Szeretem az ilyen random interakciókat. A bajom mással van. Beszélhetünk mi bármennyit, valójában bölcsunikornissal beszélesz. Nem velem. Ahogy telik az idő, idővel felmerül az első találkozás, az első közös program. Hogy ezúttal tényleg megismerjük egymást. De ki tudja, lehet egyáltalan nem működünk majd, és a barátság szép lassan elhal mivel így egyikünknek sincs kedve folytatni. Nekem ez a bajom az egésszel. Élőben el tudod dönteni hogy ki érdeklődik irántad, hogy ki milyen ember, és ha megismersz valakit akkor tényleg őt ismered meg. De online beszélhetünk mi bármennyit, csak egymás írási szokásait, és online karakterét ismerjük meg. Ez az amit utálok az egészben. Hiába beszélsz valakivel hónapokig, semmilyen súlya nincs, hiszen nem fogod tudni megismerni az illetőt. Szerintem mindenkivel volt már olyan hogy először találkozott egy online ismerősével, nagyon kínos volt az egész, majd az egész barátság véget ért. Van ilyen igen. De miért tegyük bele hónapokon át azt a sok időt és érzelmet, ha eleve esélytelen hogy lesz belőlünk bármi is? Ilyenkor merül fel az hogy oké, akkor csak maradjunk online barátok, és ne is próbáljuk meg. De ez meg akkora butaság. Ha valakivel nem illünk össze akkor nem akarok vele online beszélgetni, csak mert az online személyiségeink jól kijönnek.
Mindig is nagyon kiváncsi voltam arra hogy vajon milyen embernek gondolnak engem azok akik csak online ismernek. Ha elmennék mellettük az utcán vajon felismernének? Köszönnének? Igazából én döntöm el. Én döntöm el hogy mennyire leszek önmagam, és hogy milyen embereket építek magam köré. Már nem próbálok egy olyan instagram oldal lenni ami mindenkinek tetszik. Inkább egy olyan mint egy napló. Az én naplóm. Azt teszek bele amit én akarok. Ha tetszik? Szuper! Örülök ha tudod értékelni. Ha nem? Semmi baj! Van még sok millió másik ember és oldal akit követhetsz. Én nem ragaszkodom hozzá. Egy szó mint száz, igyekszek önmagam lenni. De nyilván ez csak egy bizonyos pontig lehetséges. Hiszen vannak dolgok amiket jobb nem megosztani mindenkivel. A való életben is. Persze, kiirhatnám storyba hogy éppen jaj de szarul érzem magam. De ez a valóságban meg azzal lenne egyenlő hogy mindenkinek az arcába ordibálom egy megafonnal a problémáimat. Amiben szerintem egyetértünk hogy nem a legjobb ötlet. (Úgyhogy légyszives ne storyba meg noteokba ventelj, ha bajod van beszélj valakivel.) Örülök ha kedvesnek, viccesnek, okosnak, vagy éppen gonosznak, butának találsz. De ezzel nem engem minősítesz. Hanem bölcsunikornist. Ő egy kitalált karakter. Ő és én nagyon messze állunk egymástól. Azt pedig hogy milyen ember vagyok majd akkor döntsd el, miután már találkoztunk.